Hogyan történik a deutériumcsökkentés a szervezetben?

Deutériumcsökkentés a szervezetünkben

A deutériumcsökkentett vizek fogyasztásának célja, hogy idővel csökkenjen a szervezet vízterének deutériumszintje. A gyakorlatban azonban nem könnyű eldönteni, milyen deutériumtartalmú vizet válasszunk, és mennyit igyunk belőle egy adott célérték eléréséhez.

Mennyi és milyen vizet kell innunk ahhoz, hogy a szervezetünk deutériumszintje például 150 ppm-ről 100 ppm-re csökkenjen? Milyen gyorsan érhető el ez a változás? Kiszámítható mindez pontosan?

Amikor deutériumcsökkentett vizet fogyasztunk, ez a víz a szervezetünkben összekeveredik a már ott lévő vízzel. A két vízforma között alapvetően az izotóp-összetétel a különbség: a szervezet vízterének deutériumkoncentrációja kiindulásként jellemzően 140–150 ppm körüli, míg a fogyasztott DDW ennél alacsonyabb értéket tartalmaz. A folyamat biológiai oldaláról is lehetne beszélni, de a felhasználó szempontjából már a fizika és a kémia alapvető törvényeiből is fontos következtetések vonhatók le.

Az egyszerűség kedvéért vegyünk X liter 150 ppm-es vizet – ez jelképezi a testünkben lévő vizet –, majd adjunk hozzá Y liter, 140 ppm-nél alacsonyabb deutériumtartalmú vizet, például 105 ppm-es vagy 25 ppm-es DDW-t. A hígítás törvényei alapján így kiszámolható, hogyan változik az összekevert víz deutériumkoncentrációja.

Mielőtt számolni kezdenénk, nézzük meg, mennyi víz van a testünkben.

Mennyi víz van a szervezetünkben?

Az emberi test víztartalma többek között az életkortól függ. Egy magzat teste akár 90%-ban is vízből állhat, míg idősebb korban ez az arány jellemzően 55% körülire csökken.

Ha a testsúlyt és az életkort is figyelembe vesszük, megbecsülhető, nagyjából mennyi víz található a testünkben.

Átlagosan egy 77 kg-os felnőtt testében körülbelül 50 liter víz van. Természetesen a testsúly és az életkor egyénenként eltér, ezért a test víztartalma is változó. A további számításokban ezt az 50 literes kiindulási értéket használjuk, amelyet mindenki a saját életkora és testsúlya alapján korrigálhat.

Ha tudjuk, mennyi víz van a szervezetünkben, és azt is, mennyi, illetve milyen deutériumtartalmú vizet fogyasztunk, kiszámíthatjuk az összekeveredés utáni D-szintet. Ez egyszerű hígítási feladat.

Példa: a testünkben 50 liter, 150 ppm koncentrációjú vízzel számolunk. Ehhez hozzáadunk – vagyis megiszunk – 1 liter 105 ppm-es vizet. Az összekeveredés után 51 liter, új D-koncentrációjú vizet kapunk. Az új érték így számolható ki:

D = (50 liter × 150 ppm + 1 liter × 105 ppm) / 51 literre =

= (7500 + 105) / 51 = 149,1 ppm

Deutériumszint-csökkenés: ∆D = 150 – 149,1 = 0,9 ppm

Vagyis 1 liter 105 ppm-es víz ebben a modellben 150 ppm-ről 149,1 ppm-re csökkenti a deutériumszintet.

Ha ugyanezt a számítást elvégezzük egy 25 ppm-es vízzel, akkor

D = (50 liter × 150 ppm + 1 liter × 25 ppm) / 51 = 147,5 ppm.

Deutériumszint-csökkenés: ∆D = 150 – 147,5 = 2,5 ppm

Ez az egyszerű számítás megmutatja, hogyan hígul a test víztere, és hogyan csökken benne a deutériumszint. Minél alacsonyabb deutériumtartalmú vizet fogyasztunk, annál nagyobb változást okoz minden liter. Ez érthető is: ha 1 liter 25 ppm-es vízhez 2 liter 150 ppm-es ásványvizet adunk, körülbelül 105 ppm-es keveréket kapunk. A 25 ppm-es víz tehát jóval alacsonyabb kiindulási értéket jelent, ezért nagyobb a ∆D ebben az esetben.

Nézzük meg, hogyan közelíthető ez a számítás a mindennapi élethez.

Hígításos kísérlet feltételei

A DDW-fogyasztást általában napi palackban vagy napi literben szokás meghatározni: mindenki eldönti, mennyit iszik naponta, majd ehhez tartja magát. Közben a teljes napi folyadékbevitelünk rendszerint 2–3 liter körül alakul, hiszen az ételeink is tartalmaznak vizet, és nagyjából ugyanennyi folyadékot veszítünk természetes úton, például izzadással és párolgással. Ha a testsúlyunk nem változik jelentősen, a szervezet teljes víztartalma közel állandónak tekinthető.

Elvégeztünk egy modellszámítást arra, hogyan változhat a szervezetben lévő víz deutériumtartalma az elfogyasztott víz mennyiségével, két csökkentett deutériumtartalmú víz esetén: 105 ppm és 25 ppm mellett.

A számítás lényege ugyanaz, mint az előbbi 1 literes példában, de minden újabb lépésnél figyelembe vettük az előző lépés eredményét. Vagyis a következő liter víz hatását már nem 150 ppm-es kiindulási értékhez, hanem az előző fogyasztás után kapott alacsonyabb értékhez viszonyítottuk. A modellben a test teljes vízmennyisége végig 50 liter marad.

A kísérlet eredményének az elemzése

A számítások eredményét az alábbi ábra mutatja, és választ ad a bevezetőben feltett kérdésekre.

A modell szerint a 100 ppm-es szint eléréséhez legalább 25 liter 25 ppm-es víz elfogyasztására van szükség. A 105 ppm-es vízzel viszont 80 liter elfogyasztása után sem csökken 110 ppm alá a deutériumkoncentráció. A 105 ppm-nél magasabb értékű vizek még lassabban csökkentik a deutériumszintet.

Ha a cél legalább 50 ppm-es csökkentés, érdemes minél alacsonyabb deutériumtartalmú DDW-t választani.

A második kérdésre – vagyis arra, milyen gyorsan érhető el változás – szintén választ ad a grafikon. A modell napi 1 liter DDW fogyasztásával számol; ilyen feltételek mellett az 50 ppm-es csökkentés akár 25 nap alatt is elérhető. Ha valaki naponta csak 0,5 litert fogyaszt, a folyamat nagyjából kétszer hosszabb lehet; napi 2 liter mellett pedig körülbelül feleennyi időre van szükség.

A fogyasztó szempontjából a nagyobb mértékű csökkentésre a 25 ppm-es vizek adnak több mozgásteret.

A 25 ppm-es vízzel a deutériumcsökkentés folyamata jobban tervezhető és szabályozható.

Marad még egy fontos kérdés: mi a helyzet az árakkal? Ezt egy következő írásban mutatjuk be részletesebben.